Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. – tartja a mondás, amire minden kisgyerekes szülő legyint, mert el nem tudja képzelni, hogy mi lehet nehezebb vagy éppen rosszabb a hisztik, el nem alvások, dacolások és dühkitörések után. Lehetek őszinte? A hisztik, az el nem alvások, a dacolások és a dühkitörések –  méghozzá attól a kamasztól, akiről már azt hitted, hogy tökéletesen egy hullámhosszon vagytok, félszavakból – illetve Messengeren vagy Viberen küldött gifekből –  értitek egymást. Sőt, kettőtök kapcsolatában eljött az az – általad – várva várt nap és perc– ami most messze übereli azt a pillanatot, amikor az ovis anyák napján a verse előadása után a rögtönzött színpadról levetődve a kebledre vetette magát és te mukkanni se tudtál a meghatottságtól, csak a csapzott hajkoronát simogattad a legmélyebb büszkeségtől eltelve. Szóval az a pillanat, amikor a lehető legszélesebb plénum előtt, a lehető legteljesebb valódban felvállal a gyereked, mert odakommenteli teggelve a neved egy mém alá. Ez az a pillanat, amikor úgy érzed, minden kifizeőtödött, amit a kötődő nevelés oltárán feláldoztál a húszas, harmincas – vagy akár negyvenes – éveidből és  már éppen lepacsiznál magaddal, mint a Z és alfa generációsok tökéletes anyjával, amikor valami megváltozik. És akkor eszedbe jut, mit sziszegett Erzsó nénje tizenhárom éve a legnagyobb lányod névnapi ünnepségén, amire akkor még az egész nagycsaládot elrángattad: Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Semmi nem érdekel

Az elsőként vizsgált jelenség éppenséggel újdonság lehet a kisgyerekes szülőknek, hiszen a kisebbeket még inkább az jellemzi, hogy minden érdekli őket. Nem úgy a kamaszt. Az ő jelmondata, az, hogy  „Nemcsak, hogy semmi nem érdekel, de ha valami mégis, azzal kapcsolatban sem fogsz tőlem válaszokat kapni, így úgy tűnhet, hogy mégsem érdekel, sőt te vagy a hülye, ha kérdezel.” Pedig amúgy érdekli. Valószínűleg... Na, mindegy, inkább nézzünk egy példát. A kamasz benyögi, hogy moziba megy a barátnőjével. Ha felteszel olyan – kizárólag csak a számodra alapvetésnek tűnő – kérdéseket, hogy mégis, mikor, melyik moziba és mit fognak megnézni, akkor olyan hangsúllyal kapod válaszként azt, hogy Nem tudom, mint amivel utoljára boldogult alsós korodban Vali néni próbálta érzékeltetni, hogy mit gondol a mentális állapotodról, amikor már harmadjára kérdezted meg tőle a napközis szoba ablakára tapadva a zuhogó esőt figyelve, hogy mikor mehettek ki az osztálytársaiddal a napközi lepusztult udvarára játszani. Egy idő után pedig kamaszgyereked olyan tökélyre fejleszti ezt a foghegyről odavetett, végtelenül elcsigázott arckifejezéssel kísért „Nem tudom”-ot, hogy még azokra a kérdésekre is így fog válaszolni, amikre egyébként tudja a választ.

Szarul érzem magam

A kamasz alapállapota a méla undor és világfájdalom. Emlékszel arra, hogy amikor még kicsi volt, szülőként milyen elégedettség tudott átjárni egy-egy jól – mindkettőtök számára jól – sikerült nap után? Na, ezt felejtsd el. Ilyen most jó darabig nem lesz. Na, jó, ha majd megnézed vele egyhuzamban a Stranger Things 3. évadát, akkor lehet, hogy arra még egy hét múlva is emlékezni fog, hogy akkor éppen milyen jó fej voltál.

Dackorszak újratöltve

Ja, hogy te azt hitted, hogy a dackorszaknak vége kisgyerekkorban? És onnan lesz egy intelligens, együttműködő gyereked, akivel színházba, koncertekre és kiállításokra fogsz járni? Haha! Na jó, megnyugtatlak, nem te vagy az egyetlen, aki bedőlt ennek a pár évig tartó eszményi állapotnak. De most itt vagyunk a kamaszkor legsötétebb bugyrában és esélyed sincs arra, hogy a kamaszod élvezze a társaságodat vagy bármilyen programot, amit te választottál. A kamasz jellemező reakciói:

• Miért kell nekem is mennem?
• Mikor jövünk haza?
• És ha csak te mennél?

De hidd azt nyugodtan, hogy még van remény, és kérdezd meg, hogy ő milyen programot szeretne. Mindjárt nézek neked egy jó nyugtató teához receptet. És ez még mind semmi ahhoz képest, ha – természetesen akaratodon kívül – keresztbe teszel a kamasznak, megbántod, netán megsérted őt. Nyílt plénum előtt, amikor a barátnői is hallották, arról beszéltél, hogy a húgával újra nézte valamelyik Disney sorozatot?! Neked véged. Tanévvégén úgy köszönted meg a kedvenc tanára egész éves munkáját, hogy megemlítetted azt is, hogy a kamaszod kedveli az említett tanerőt?! Te nem vagy ember. Bármikor egy egyszerű – nek tűnő, ám nyilvánvalóan a valóságban összetett és bonyolult – feladatot, pl. Fésülködj meg! Menj el zuhanyozni! megismételtél, mert elsőre választ sem kaptál rá?! Bocs, de az ilyen alja viselkedés tényleg joggal vívja ki kamaszod mérhetetlen gyűlöletét, amit igazi meg nem értettség és világfájdalom kísér. Jó, jó, jó, nyilván csak vicceltem, nyilván nem te vagy a hunyó – legalábbis egy másik kamaszos anyuka szemszögéből semmiképp. De kérdezzük csak meg a kamaszod...

*A bejegyzés nyomokban iróniát tartalmaz. A képek forrása a Pinterest.