Június közepétől, ahogy kitört a vakáció megindult a gyerekeknek szánt nyári élmény-, úgynevezett bakancslisták áradata is - online, színes füzetkében vagy a tanító néni által fénymásolt változatban kerültek elénk. Kétségkívül jópofák és hasznosak ezek az összeállítások, a gyerekek seperc alatt ki is egészítették, személyre szabták a sajátjukat, most már lehet pipálgatni, halihó. Azon morfondíroztam, hogy az elmúlt nyarak az önfeledt otthoni gyerekezős létből a szüneti logisztika rideg valóságába zuhanásban, a le nem fedett hetek stresszében, majd a határidős feladatokat üvöltő gyerekkórus mellett befejező kényszerű home-office-okban, többfázisos költözésben és férj munkahelyváltása miatt megborult tervek okozta káoszban teltek, és a cél az volt, a saját - képzeletbeli - bakancslistám minden pontja csak azt célozta, hogy a gyerekeknek jó legyen. Hogy jussunk el azért párszor strandra. Pár napra a családi nyaralóba. Kirándulni, állatkertbe, ide-oda. Játsszunk, olvassunk, örömködjünk, töltődjünk fel. Főleg ők. Én meg általuk. Ezért, amikor most a gyerekek nagy nyári bakancslista-író lendületét látva arra gondoltam, az idén írok egyet én is magamnak, nem gyerekeset, nem családosat - arról gondoskodnak ők - hanem egy igazi me-time-os, self-care-es, magamra gondolósat, rá kellett jönnöm, fogalmam sincs már, mi az, amire vágyom csak úgy a magam örömére. Aztán persze beugrott, hogy kávé, és ha már nyár, akkor jeges és minél több és különböző féle-fajta - mind jöhet.

Aztán arra gondoltam, hogy de jó volna egy kicsit kikapcsolni, önfeledten sajtos-tejfölös lángost enni egy strandon a Balatontól még vízes fürdőruhában. Meg cseresznyét, görögdinnyét, lecsót, főtt kukoricát... Kiélvezni közben a nyári ízeket és illatokat, a víz és a nap érintését nyugiban, úgy, hogy közben a gyerekek is képesek a saját adagjukra koncentrálni és azt bekebelezni.

Jó lenne elmenni egy szabadtéri színházi előadásra, egy koncertre is, és kertmoziba - persze a családdal, de olyan darabokra, amik nekem is tetszenek.

Jó lenne hosszasan nyugiban társasozni együtt és a családi kedvencek - mint a Dixit vagy az Imagine - mellett egy komolyabb stratégiai játékot is kipróbálni.

Jó lenne egy nagy, ezerdarabos puzzle-t rakosgatni közösen, estéről-estére.

Jó lenne minél többet "helyi turistáskodni", közeli kisvárosokban sétálni, kastélyokat és múzeumokat nyugodt tempóban bebarangolni, sétálni, csavarogni, ráérősen pékségekben vásárolni és beülni kávézókba.

Jó lenne egyedül nézni egy sorozatot, mert bár a férjem bármit megnéz velem, igazán ellazulós az lenne, ha tudnám, hogy most a saját kedvemre választhatok és nem kell tekintettel lennem rá.

Jó lenne olvasni, olvasni és olvasni.

Biciklizni, sőt vizibiciklizni, tollasozni, vízben labdázni, matracon himbálózni a Balatonon, élménymedencében sodrófolyosózni.

Piknikezni, kertészkedni, fákat ölelgetni...