Ki volt Valentin, akinek emlékére a szeretet és a szerelem örömünnepét tartjuk? Nem tudjuk pontosan. Valentin, magyarul Bálint történetében több személy legendája keveredik. Volt egy Valentin, aki római pap volt. A császár tilalma ellenére összeadta a katonákat szerelmeikkel – a római katonáknak ugyanis tilos volt ekkoriban házasodniuk. A császár börtönbe záratta, ahol Valentin beleszeretett börtönőrének vak lányába.  Erős hitével és imáival visszaadta szerelme látását. Valentin, kivégzése napján levelet küldött a lánynak, amit így írt alá: a te Valentinod... Ezt az aláírást használják a mai napig a Valentin napi képeslapokon. Ennek a történetnek a hősébe beleolvadt az azonos nevű tern-i püspök és egy fiatal római keresztény vértanú alakja is.

496-ban Celasius pápa elrendelte, hogy február 14.-e Szent Valentin napja legyen. Addig ez a nap az ősi Lupercalia szerelemünnep volt, amit Luperca termékenység istennő és hitvese Faunus isten tiszteletére tartottak. A madarak párosodási időszakának kezdetén, a tavasz hajnalán a nők termékenységéért varázsoltak, táncoltak, mulatoztak és egy különös párválasztó játékot játszottak, mely során a város fiainak és lányainak találomra párosával kihúzták a nevét egy nagy vázából.

 Ezekből az ősi hagyományokból sok minden fennmaradt, és elterjedt a világban. A 17., 18. században Európa szerte már szokás volt, hogy a fiatalok ezen a napon apró ajándékokat, verseket adtak egymásnak, a 19. században divattá vált az üdvözlőkártyák majd képeslapok küldése. Az előre gyártott kártyák készítése a 19. sz. második felétől vett ipari méreteket.

A különböző hiedelmek, a tavaszt, a megújulást, a termékenységet ünneplő pogány természetkultusz, az eltérő helyi népszokások és a keresztény hagyomány összemosódásából alakult ki a mai Valentin nap. Igazi globális ünneppé vált: mind az öt földrészen megünneplik. Mégis sokan azt hiszik, hogy egy Amerikából átvett divathóbort ez a nap, amit csak a média és a kereskedelem tart életben, hogy túlfogyasztásra ösztönözze az embereket. Sajnos, nem véletlen, hogy ez a szép régi ünnep megosztja a közvéleményt.

Sokan azért viseltetnek vele szemben ellenérzésekkel, mert zavarja őket, hogy ilyenkor kötelező kimutatni a szeretetet. Ez persze nem igaz, hiszen akit szeretünk, azt az év többi, 364 napján is szeretjük, és mit sem ér a legdúsabb rózsacsokor, a legművészibb képeslap Valentin napon, ha nem érezzük, hogy a szürke hétköznapokon egy bögre finom illatú tea, egy mosoly, az őszinte érdeklődés és figyelem, a megértés és a jó tanács az igazi ajándékai a szeretetnek.

Épp ezért ítélik el sokan az üzletek túlzott kínálatát, a média erőltetett felhajtását.

Az egyedülállókat pedig zavarja, hogy kirekesztve érzik magukat a szerelem nagy közös fesztiváljából. Ez nem így van, hiszen, a Valentin nap nemcsak a szerelem, hanem a szeretet ünnepe is, amely arra figyelmeztet, hogy egész évben fontos a törődés, a figyelmesség, ugyanakkor más, mint a többi nap, hiszen ünnep, ami értünk és nekünk: mindannyiunknak szól.

Minden ünnep olyan lesz, amilyenné mi tesszük. Ha valaki bedől a virágárusok és ajándéktárgy-kereskedők reklámfogásának és azt tartja a párja szeretetének fokmérőjének, hogy beszerzi-e neki a legnagyobb piros plüss szívet, az egyfelől könnyen csalódhat, ha társa szerényebb ajándékot választ, másfelől később rájöhet, hogy tévedett. Az üzletek által kínált méregdrága, giccses, felesleges holmik helyett mennyivel szebb olyan ajándékot választani, aminek a másik valóban örülni fog. Nincs szükség egy kazal virágra, elég egy szál, de abból, ami a másik kedvence, nem érdemes többszáz forintot kiadni egy előre-gyártott sablon képeslapra, sokkal szívhez szólóbb egy egyedi kivitelezésű, kézzel készített üdvözlőkártya.

A képek forrása a Pinterest.