Most hogy már a vakáció második hetében vagyunk, képes vagyok visszatekinteni a tanévkezdő terveim sikeres megvalósítására és szívesen adok tanácsokat szülőtársaimnak. Ja, nem. Képes vagyok szembenézni azzal, hogy a netes inspirációk ihlette és/vagy szuper racionálisnak hitt elképzeléseim mivé fajultak a gyakorlatban. Nézzük a legnagyobb bukásokat.

Tízórai csomagolás

Mivel édes kis gyermekeim ebben a tanévben már nem az iskolai tízórait kapták, augusztusban külön projektoldalt nyitottam a telefonom feladatkezelőjében, hogy gyűjthessem az inspirációkat. Koktélparadicsom és mozzarella golyók. Falafellel töltött tortellini. Házi készítésű kekszek, pogácsák, muffinok, receptekkel. Gyümölcsök és magvak, zabkása dobozkában. Mártogatósok és zöldségcsíkok. Hosszan sorolhatnám… Ennek megvalósítása azért nem volt kudarc, sőt néha még sütöttem is, na jó, egyszer biztosan, és bár sem falafelt, sem mozzarellát nem vittek soha, de még mártogatóst sem, a gyümölcsök alapdarabbá váltak.

Viszont a tanév vége felé már rendszeresek voltam tőlem a hasonló reggeli felkiáltások:

• Ki kér előre csomagolt croissant tízóraira?
• Ez a nápolyi szelet, ugye jó lesz?
• (Legnagyobbnak címezve) Ó, ba…kker elfejetettem a tízóraikat, ugye veszel valamit magadnak és a tesóidnak is az iskolai büfében?

Öltözködés

Augusztusban megfogadtam, hogy azon gyermekeimnek, akik rászorulnak a segítségemre a napi outfit-jük kiválasztásához, egy hétre előre megtervezem, hogy mit vegyenek fel, és esténként gondosan kikészítem.

Május-júniusban egy csütörtök este azonban már ilyen állapotok uralkodtak minálunk:

Én, a legkisebb kérdésére válaszolva: Igen, drágaságom, nyugodtan vedd fel holnap is a bátyád pólóját és ingét, igaz, hogy eddig a héten minden áldott nap ez volt rajtad, és most is ebben feszítesz, de tudod mit, le se vedd, aludj abban, így holnap reggel még az öltözködéssel töltött időt is megspórolhatod. Persze, hogy ne zuhanyozz. Hiszen ahhoz le kéne venned azt ku… kutyául jópófa pólót. – Igen, tudom. OUTFIT. hahahaha.

Különórák

Egyesületi sportoló, zenész és kézműves is van a gyermekeim között. A cél az lett volna, hogy mindnyájan járjanak valamilyen sportra az iskolai tornaórákon kívül, ha valamiből rá kell kapcsolniuk, abból járjanak különórára vagy fejlesztésre, emellett nem ártana az iskolán kívüli nyelvtanulás sem, és persze olyasmire is járjanak, ami a hobbijuk. No és természetesen ne terheljük őket agyon, sőt még a mindezzel együtt járó logisztikát is meg tudjuk valósítani. Mondanom se kell, a tanév vége felé bizony elhangzottak az ilyen párbeszédek.

Legnagyobb: - Ma elmarad az informatika szakkör, ezért kettőkor indulok haza.

Én: - Ó be remek, akkor a tesóidat is kikérem a külön sportról, és együtt hazajöhettek.

Kisebbek: - De mami, mi szeretnénk menni... 

Én (gondolatban): - Elhiszem édes kicsinyeim, én viszont baromira fogom élvezni, ha végre egy nap nem kell munka után még egy órát rostokolnom a büdös, párás öltözőben, miközben Barbi, a szuperanyu menőzését hallgatom arról, hogy az ő fiát megint beválasztották a keretbe, és indulhat a meccsen, míg az én gyerekeimet még tartaléknak sem veszik be, ami csakis azért lehet, mert én képtelen vagyok elhozni őket a szombat délelőtti edzésre. 

Mindenesetre most előttem van még több mint két hosszú hónap, hogy mindezen megpróbáltatásokat kellemesen elfelejtsem és a következő tanévre új szuper terveket fundáljak ki.

*A bejegyzés nyomokban iróniát tartalmaz. A képek forrása a Pinterest.